De már hányok a sulitól.
Rájöttem életünk folyamán ez az egyetlen hely, ahol nem válogathatjuk meg a társaságunkat. az egyetlen. És ezt a kényszert iszonyatosan rosszul viselem. Diákként se viseltem túl jól az általános alsót, felső már jobb volt valamivel, mert tagozatra jártam érdeklődési körömnek megfelelően. Gimit is utáltam,. CSak a fele osztály volt tagozat, a másik fele általános... kb mint az alsó... Volt aki csak azért utált az általános feléből, mert én jó voltam a tagozatos felében .... Hát nem lettem emberszerető.
Egyetlen jó suli az egyik egyetem volt. Na az iskola volt a javából!! ennyi. Az összes többi no komment.. pedig jártam pár suliba életem folyamán.
De ez az alsótagozat... szülőként iszonyat. Még csak második héten járunk a téli szünet után, de már kibuktam. Nem bírom az egészet. Persze bírni kell. A gyerekért. De akkor is mérhetetlenül utálom. a felesleges magolásokat, a hülye tanrendet, az idióta számonkéréseket.
Lopják az értékes időt az életünkből. Teszik tönkre a gyerek tehetségét, mert csak az számít amit nem tud. Amit tud, azt folyamatosan ölik ki belőle. Módszeresen, napról napra. És ettől sikítani tudnék a nap 24 órájában.
Meglátom a matekkönyvet, és elsírom magam. Vagy a matekleckét. Nem mert nem tudom, bár ne tudnám!! hanem mert látom hogy ölik ki a reálos gyerekekből a gondolkodást evvel a sok monoton szarral. a módszermagoltatással, az akkor is csak úgy csak az jóval... undorító!!
Hogy gyorsan gondolkodás nélkül kell tudni mindent. Gondolkodni tilos!! Azt bünteti a rendszer.
Még csak a második héten járunk, és már fizikailag rosszul vagyok a sulitól. Állítólag az egész alsó iylen, de ha túléli az ember jobb lesz. De én nem biztos hogy túlélem.
