Igen, nem tévedés a cím.
Adva van egy közel 8 éves kisgyerek. Átlátja a negatív számokat, törteket, tízezres nagyságrendet kezeli. Tud a pénzzel bánni, felismeri a geometriai alapösszefüggéseket... mert mindez valahogy alap. Csak úgy. Mert szerinte ez egyszerű.
De matekból mégis csak egyese van. Második osztályban alsóban. Semmi más jegye, csak egyes. Minden héten minimum egy dolgozat, de általában kettő. Szorzás osztás, plusz százaslap. egyféle feladattipus kitöltéssel. Szóban mondja a tanár, arra gyorsan írni kell a választ. 50-60 feladatocska. 1 hiba 4 es, 2 hiba 3 as, 3 hiba 2 es, 4 hiba karó! És ennyi.
Nincs összetett feladatmegoldós számonkérés, nincs szöveges feladat, nincs problémamegoldás. A gyerek tökéletesen érti, és alkalmazza az osztás-szorzást az életben. EL bírja magyarázni másnak is. Vicces, mert, a negyedikes tanítványomnak ő mondja a megoldást, és magyarázta a törtes példát... amiben osztás szorzás is volt.
De ez az egy féle, monoton feladattípus nem megy. Számonkérés hónapok óta csak ebből van. Így mostmár harmadik hónapja nincs más jegye csak egyes. Igen, lehetnek csodák, de nem hiszek bennük. Meg fog bukni. Ennyi karót már nem tudom, hogy dolgozhat le. Evvel a feladattípussal nem tudok megbírkózni szülőként.
Kész vége. Adott egy gyerek, aki a tanár szerint is nagyságrendekkel éleslátóbb mint az átlag. De nem, sehogy sem passzol a monoton magolós rendszerbe. Így buknia, vesznie kell.
Nem tudom mit tegyek. Nem vagyok avval kisegítve, hogy néz rám a tanár, és közli, hogy tudja a gyerek, jelentkezik órán, de mivel a dolgozatok ilyenek, ezért nem tud mit tenni. Javaslata nulla. Én találjak ki valamit itthon. De mit??? Én se tudok monoton dolgokat ilyen hibaszázalékkal megírni. Ezért se végzek monoton munkát. Eszembe se jutna. Nem tudom hogy jutottam át az alsón. Azt tudom, ilyen feladatokat nem kellett csináljak. kimehettem a táblához, és az alapján kaptam jegyet. Békénhagytak. Melyik tanító miért. De békénhagytak.
Hát a ygerekem már nem így járt. Ő bukni fog jelen állás szerint. Azt se tudom, hogy mit lehetne tenni. Megyünk természetesen fogadóórára, és reménykedünk. Hogy valahogy csak túljutunk ezen a magoldán.. Hiszen később se 100 as lap, se ilyen fejszámoló számonkérés, amiben tilos hibázni.
Addig csendesen meghalok belül. És agyalok a megoldáson. Hogy mégis valahogy kicsikarjam a kicsikarhatatlant a fiamból.
Szép napot mindenkinek!
