Ezt a cikket. A kommentek kifejezetten érdekesek alatta. Pedig azt hiszem mégiscsak igaz az egész rendszerre amit vázol a cikk.
Persze van olyan gyerek aki nem kérdez, nem akar egyedi lenni, tanul, mindegy mit tesznek elé, feltétel nélkül elfogadja, hogy mások azt mondják akkor úgy kell. mindenáron meg akar felelni. Na velük általában nincs is gond... az iskolában.
De gondoljuk végig hány embert ismerünk, és mi lett belőlük. Jótanulót rengeteget ismerek, aki szépen felépítette az életét. közepest is. Kitűnőt, és nagyon rossz tanulót viszont keveset... És nem azért mert nem ismerek kitűnőket. Vagy rossz iskolába jártam volna. Egyszerűen ha valaki az iskolának tökéletesen megfelel, az az életben hátrányként jelentkezik... Akkor pedig valami nagyon nem stimmel a rendszerrel, ha naponta találkozunk a "pedig mindig nagyon jól tanultam, két diplomám van, miért nincs se munkám, se életem, sehol se kellek", jelenséggel.
Egy megfelelő oktatási rendszerben ennek elenyészőnek kellene lennie. Hiszen az iskola nem az egész életünk, csak az elején egy bő másfél évtized max. Utána jön az élet. És ez a fontos.
Az életben viszont se vizsga se tanár, se közvetlen jutalom... Nem mondja meg senki hogy tényleg jó e, hiába mutogatok Pistikére hogy nem hagyott írni a dogánál, pedig ugye én szeretem a tanárnénit, akkor sincs második esély. nincs kivételezés, stb. az életben élni kell. Egyedül, önállóan.
És visszajutottunk ugyanoda, ami majd az önálló életben hasznos, annak a legjava a suliban büntetendő. Nem gondolkodni kell, hanem rabszolgamód a kiadott feladatot teljesíteni... jó ez nekünk?? Nekem nem. És van akinek jó? A linkelt cikk kommentjei szerint ahogy nézem sokaknak... Igaz ha más mondja meg mit csináljak nincs felelősség... De mi van avval aki hajlandó vállalni a felelősséget, csak lehessen önálló? azt miért bünteti az iskolarendszer?
